Torkuk szakad

Csak jönnek itt torokból
az állítmányok sorban;
útszéli szóvirág,
csatakos csokorban.
 
Áruló vagy! Tolvaj!
És anyád kissé sánta!
Ki beszavazott ide,
százszor is megbánta!
 
A velős érvelés itt
hátrányosan hatna;
álom szállna tőle
a honatyai agyra.
 
Homokos vagy bitang!
És kissé zsidó talán?
Az ifjú Kádár képe
kint lóg anyád falán!
 
A dolgos nap így telik;
zajos seregszemle;
két szavazás között
rántotthúsos zsemle.
 
Jogot ide! Törvényt!
Kezeket a gombra!
Komoly tekintetet,
ráncot a homlokra!
 
 
Most melyket nyomjam akkor?
Ez itt, vagy amazt ott?
Kit szívatunk máma?
Tanárt vagy parasztot?