Majd  én képviselek

            (levél a kollégiumból)

Kedves Édesanyám! Írom e levelet,
Csomagja megjött, bár kissé leve lett.
Megsárgult a fasírt, íze mégis pompás,
Többiek megették, úgy tudták, hogy gombás.
Megbuggyant a lekvár, túladtam azon is,
Hajkenőcsnek vitték, van rajta haszon is.
A túró összeszáradt, szürke lett a bőre,
Habmentes szappannak mértem ki belőle.

Tanulmányom ügye jó mederben halad,
Már ha direktorunk jelen helyén marad –
Ha menesztik netán, a disznót le kell ölni, 
Az ügy érdekében szalámit füstölni,
Pácra tenni sonkát, kopasztani tyúkot,
Vizsgám sikeréért vesse el a sulykot!
Birkát mészárolni, rárontani késsel,
Az előmenetelhez erőfeszítés kell.

Tanakodom sokat a jövőt illetőleg,
Tudós már nem leszek, művészféle főleg.
Tanáraim szerint adottságom megvan, 
honatya lehetnék fenn a parlimenban...
Vagy parlemin...? Mindegy, valami ilyesmi,
Holnap besurranok, hogy mi megy ott, kilesni. 
Amúgy már ott vagyok lélekben és agyban,
A sárga fasírt trükköt csinálják ott nagyban.

Kedves Édesanyám! Dolgaim így állnak.
Rajtam ne aggódjon, rám nagy tettek várnak.
Lekvár helyett inkább zsebpénzem pótolja,
Maradok szerényen, hű fia csókolja!

Torkuk szakad

Csak jönnek itt torokból
az állítmányok sorban;
útszéli szóvirág,
csatakos csokorban.
 
Áruló vagy! Tolvaj!
És anyád kissé sánta!
Ki beszavazott ide,
százszor is megbánta!
 
A velős érvelés itt
hátrányosan hatna;
álom szállna tőle
a honatyai agyra.
 
Homokos vagy bitang!
És kissé zsidó talán?
Az ifjú Kádár képe
kint lóg anyád falán!
 
A dolgos nap így telik;
zajos seregszemle;
két szavazás között
rántotthúsos zsemle.
 
Jogot ide! Törvényt!
Kezeket a gombra!
Komoly tekintetet,
ráncot a homlokra!
 
 
Most melyket nyomjam akkor?
Ez itt, vagy amazt ott?
Kit szívatunk máma?
Tanárt vagy parasztot?